hétfő, február 21, 2005
Na nézzük a mai napot:
töri tanár négyest adott a beadott munkámra, holott az egészet a megoldókulcsból másoltam ki. meg közölte, h kevesebbet használjam, próbáljam egyedül megoldani a feladatokat. és erre négyes. tiszta köcsög.
művtöriből dogát írtunk, remélem jó lesz neki. plusz majd kell még műelemzést alkotni.
tesin jött a nagybaj az agybaj, szóval arról inkább egy szót se.
számteken meg kezdek már arra a szinte elérni, hkioktathassam kijavíthassam a tanárt.
hazafelé meg havazásban jöttünk, tetszik, h havazik. meg, h csúszik az út. a buszmegállóban amig vártuk a buszt, addig odajött egy vénlány. sokáig vártuk, egy üresjárat el is ment, meg ez a busz se ment végig... szóval odajött vmi vénlány és elkezdett magyarázni, h mien randán beszélnük, amikor így érettségi előtt állunk. elment magyarázni egy másik mammernak, majd két perc múlva megint visszajött kiselőadást tartani, h szívesen beszélne mindegyikünk anyjával. na itt meguntam és közöltem vele, h menjen és beszélgessen a táblával. többet nem jött oda. nem azzal volt a bajom, amit mond, mert igaza volt (bár rám annyira nem volt annyira érvényes), csak egyszerűen foglalkozzon a saját dolgával. én sem szólok bele az ő dolgaiba, ő se tegye.
amikor hazajöttem, akkor meg kaja várt a hűtőben. persze, h frissensült és persze, h nem sütötte meg rendesen anyám...
Arról meg jó lenne, ha leszoknék, hogy emberekről és helyzetekről többet gondolok, mint amennyi valójában. Több pozitívumot látok valakiben, többet remélek pár dologban, mint amennyi az.
töri tanár négyest adott a beadott munkámra, holott az egészet a megoldókulcsból másoltam ki. meg közölte, h kevesebbet használjam, próbáljam egyedül megoldani a feladatokat. és erre négyes. tiszta köcsög.
művtöriből dogát írtunk, remélem jó lesz neki. plusz majd kell még műelemzést alkotni.
tesin jött a nagybaj az agybaj, szóval arról inkább egy szót se.
számteken meg kezdek már arra a szinte elérni, h
hazafelé meg havazásban jöttünk, tetszik, h havazik. meg, h csúszik az út. a buszmegállóban amig vártuk a buszt, addig odajött egy vénlány. sokáig vártuk, egy üresjárat el is ment, meg ez a busz se ment végig... szóval odajött vmi vénlány és elkezdett magyarázni, h mien randán beszélnük, amikor így érettségi előtt állunk. elment magyarázni egy másik mammernak, majd két perc múlva megint visszajött kiselőadást tartani, h szívesen beszélne mindegyikünk anyjával. na itt meguntam és közöltem vele, h menjen és beszélgessen a táblával. többet nem jött oda. nem azzal volt a bajom, amit mond, mert igaza volt (bár rám annyira nem volt annyira érvényes), csak egyszerűen foglalkozzon a saját dolgával. én sem szólok bele az ő dolgaiba, ő se tegye.
amikor hazajöttem, akkor meg kaja várt a hűtőben. persze, h frissensült és persze, h nem sütötte meg rendesen anyám...
Arról meg jó lenne, ha leszoknék, hogy emberekről és helyzetekről többet gondolok, mint amennyi valójában. Több pozitívumot látok valakiben, többet remélek pár dologban, mint amennyi az.
